anita's life

 Most kicsit elegem van úgy mindenkiből. Marha jó, hogy szinte mindenkinek megcsinálok mindent, már néha hülyén érzem magam emiatt, de valahogy sosincs szívem megbántani senkit. De végülis mi  F@SZT foglalkozom mindig másokkal?

Ma elbicikliztem az Ádival a zöldségeshez, gondoltam csinálok levest, mert úgy megkívántam. De közben az Ádi nem akart még hazamenni, ígay tovább tekertünk az unokatesómékig. Ott voltak anyuék, meg a Lacusék is. Bementünk, majd elmeséltem,h a zöldségesnél voltunk. Mire mondják anyuék, hogy ne főzzek levest, mert nekik van egy csomó, mindjárt indulnak haza és majd hoznak át. Ez fél 8-kor volt, most háromnegyed tíz van és még mindig ott ülnek. Így nincs kaja, mert én ugyebár nem főztem, mivel lebeszéltek róla, ők meg még elvannak ott. Kész szerencse, hogy volt még egy kis maradék spenót, így most csak mérsékelten vagyok ideges.

Másik. Mint tudvavaló, a Lacus kisajátította a kocsi csekkeket és nem hajlandó odaadni őket. Persze azt én tartsam fejben, hogy mikor van a törlesztés időpontja, úgy,h a kocsi és a csekk sincs nálam. Komolyan én vagyok a fő balek. Itt ugrálok, minden hónapban hívom a Jacksont,h adjon pénzt, aztán eljuttatom Harasztira, hogy a  Lacus be tudja fizetni. Na ne.... Most is kérdeztem,h legalább miért nem szóltak,h ide jönnek, hogyoda tudjam adni a pénzt. Mert már így is megint kicsúsztunik a hatáidőből és jön a késedelmi kamat, amit persze szemrebbenés nélkül befizettetnek velem, épp, mit a kamat különbözetes csekket, ami 37.500. Ft volt. Mellesleg a havi bevételem 70 ezer Ft, amiből 40 ezer a saját kocsim törlesztője. És még én fizetek egy olyan autó után, amihez az ég világon semmi közöm. Kurva idegesítő.

Na jó, ideje lesz lehiggadni, mert ez sehova sem vezet. Végülis decemberben lejár a kocsi, aztán soha többet semmi közösködés senkivel. Elég volt. 

 A hétfő elég csúnyán kezdődött, ugyanis Ádika láza egyre inkább az egekbe szökött, rajtam pedig egyre inkbb urrá lett a pánik, hogy mi van, ha valami komoly baja van. Persze agyilag a délután 5 órai állásinterjúra kellett volna koncentrálnom,de ez nem igazán ment. 3-kor még elrohantam a gyerek orvoshoz, aki felírt egy antibiotikumot, majd gyorsan a (munkából hazarohanó) Csabi kezeibe adtam a gyereket és már tűznöm is kellett a citybe az interjúra. Épp azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha munkába állásom idején ilyen történik. Akkor megengedhetem magamnak, hogy itthon legyek több napot a kisfiammal? Mert láthatóan rám volt szüksége. Csak azt hajtogatta egész tegnap, hogy anya ne menj el... :((( Jaj, a szívem szakadt meg.

Ennek ellenére az állás interjú alatt nem jutottak eszembe az itthoni dolgok. Na meg sajnos más dolgok sem igazán... a nő, akivel beszélnem kellett ír volt, így nyilvánvalóan az egész társalgás angolul folyt. Hát, nem volt a szókincsem a toppon -és akkor még finoman fogalmaztam. Mindenesetre ők sem voltak nálam túl nyerők, a fizetési ajánlatukkal, mert hát nem éppen azon a szinten volt, amit megálmodtam, de azért végülis nem rossz. Azért ha felvesznek, természetesen elfogadom az ajánlatot. Közel van, jó munka, megbecsülöm az ilyet. Persze azért van még egy talonban. Pont az ellentéte, nagyon messze van, nagyon jól fizet, és nagyon költséges bejárni. Most melyiket választanám, ha rajtam múlna? Nem tudom. Inkább nem agyalok ezen, megvárom a döntést, és amelyiket felkínálják elfogadom. Ennyi! Legalább az egyik jöjjön össze. 

Amúgy a találkozó gyorsan befejeződött, siettem is haza, de Ádika egyre lázasabb lett. Őszintén szólva, mire este már 39,9 fokos volt és lángolt a teste, kicsit pánikba estem. Nagyon nehéz volt urrá lenni magamon, mert legszívesebben rohantam volna be a kórházba, hogy azonnal egy nagy kivizsgálást végezzenek róla. De kibírtam. Lázcsillapító, hűtő fürdő, és végre vmelyik használt. Éjfél körül már én is el mertem aludni, mert lement 38,4 fokra a láza. 

 én meg unatkozom...

Ezért szar hajnali 4kor kelni. Ők mst visszaaludtak, én pedig nem tudok. Már megnéztem mindent a face-n, letöltöttem a született feleségek utolsó két részét, az egyikhez találtam feliratot, a másikat megnéztem angolul. Végtére is gyakorolnom kell. Amúgy nem is volt gáz, értettem szinte mindent. Lehet, hogy ezentúl így kéne néznem. 

Különben rájöttem, hogy eléggé unatkozom, mert már minden lehetséges sorozatba belenéztem, és nem tudok mit kezdeni magammal. Tulajdonképpen még a végén beigazolódik, hogy tényleg jót fog tenni nekem a munka. Meg hát elég szar itt a lakásban csendben matatni egész délelőtt, hogy nehogy felébresszek valakit.

Tegnap itt voltak Ica mamáék, hoztak megint kaját, játszottak az Ádival, majd elmondták, hogy mennyire veszélyes manapság uborkát és más zöldségeket venni, mert egy felettébb rosszindulatú vírus van úton kis hazánkba és meg akar minket fertőzni....aminek eredményeképp órákat töltünk majd hasmenéssel és hányással küszködve. És fokozottan felhívta a figyelmünket, hogy a blikkben azt is írták, hogy a mekiben se étkezzünk, mert az is egy veszélyforrás!!!!!!!

Persze nekünk sem kellett több, ahogy kitették a lábukat, már mentünk is a mekibe, az asztalon hátrahagyva az Ica mama által gondosan elkészített hazai fasírtokat. Miután kellőképpen bekajáltunk mindenféle szendvicset, sült krumplit, kólát, és hazaértünk azonnal elcsodálkoztunk, hogy hogyan tudott ilyen nagy mértékben megfogyatkozni a fasírt, míg mi a gyorsétterem finomságait burkoltuk be. A bűnös hamar elárulta magát! Kira kutya -aki mellesleg diétára lett volna fogva, az előző éjszakai hányós mutatványa után- behúzott farokkal, megbánó tekintettel pislogott ránk az asztal alól. 

Egy-két óra elteltével éreztem, hogy valami nem stimmel. Valahol a tudatalattimból kiabált Ica mama: UGYE MEGMONDTAM????

Meg bizony...úgy fél órát tölthettem a wc-n, közben többször megfordult a fejemben, hogy ott fogok elpatkolni. Végül túléltem!!!

:)))

Na a munka keresés még mindig tart, de remélhetőleg lassan a végére érek.Azért szar érzés, hogy napok(hetek) kérdése és véget ér a jó világ. Nekem is vissza kell állni a dolgozók világába, pedig olyan jó volt itthon. Tudom-tudom, jó lesz az is, ha lesz pénzem, csak hát már most hiányzik ez a sok együtt töltött idő az Ádival. Alig fogunk találkozni... :( De ez az élet rendje. Állítólag...

Az új ház, ahol lakunk, tök jó. Teljesen elégedett vagyok vele, simán tudnék itt élni örökre. Bár lehet, hogy csak a fél éves lakótelepi sínylődés beszél belőlem. Mondjuk a szomszédaink kicsit furák, főleg, hogy nincs kukájuk. Gondolj bele, minden pénteken kiteszem a szemetet a kapu elé, és ők sose tesznek ki semmit. Ők elviszik a szemet valahova. Vagy megeszik. Vagy nem is esznek, esetleg vámpírok????

Vettünk egy medencét is a kertbe, bár nem túl nagy, így is alig fért be. Úgyhogy napokon belül megkezdődik a strand szezon. 

Miután a 2 héttel ezelőtti ruha vásárom hatalmas sikert aratott, gondolom nem ártana  kimennem megint a piacra, de azt hiszem elég lusta vagyok. Reggel 6-ra kiérni, még nekem is durva...pedig a sok levetett ruhámtól nem lenne rossz megszabadulni. ÁÁ, de van is egy jó kifogásom: hát gyereknap lesz!! :) Na ezt gyorsan le is tudtam!!

 hogy kell ide képet rakni???????

 Annak ellenére, hogy az első állást nem kaptam meg, még nem állt meg az élet. Úgy néz ki,hogy beindultak a munkáltatók és lelkesen hívogatni kezdtek,hogy ide is, oda is menjek interjúra. Ma már túl is vagyok egyen, ami anyagilag tökéletes, csak hát a világ végére kellene mennem. De még csütörtökön is megyek egy meghallgatásra, aztán majd meglátom melyik lesz jobb. 

:)) Amúgy marha jófej vagyok. Mindig úgy nyilatkozok, mintha rajtam múlna, hogy megkapom-e az állást. Szóval helyesbítve, ha esetleg visszahívnak mindkét helyről, akkor majd ráérek törpengeni, hogy melyikre bólintsak rá.

Azért fura lesz újra belevetni magam a dolgozó emberek világába. Már évek óta itthon vagyok és hát valljuk be, azért nagyon fog hiányozni az Ádi, ha ennyi időt távol leszek tőle. De valamit valamiért. Úgy döntöttem, hogy ha már dolgozni megyek, akkor fizessenek meg, me, fogok elmenni 100ezerért gürizni. De persze a jó keresetnek is ára van, mert így sokszor nem leszek itthon, hogy lefektessem a kisfiam, vagy, hogy elhozzam a bölcsiből...jaaj, ez már most idegesít! :(

 Olyan álmosságot érzek, pedig még csak 7 óra van és mellesleg tűz a nap, tehát semmi nem utal arra, hogy esti hangulatnak kell lennie. De a koránkelés és a reggeli(délelőtti) dugó teljesen kikészített. Apropó dugó! El sem akartam hinni, hogy ma délelőtt több, mint másfél órát vett igénybe, hogy a nyugatihoz érjek. Mintha az emberek direkt autósfelvonulást akartak volna tartani, hogy meggátoljanak a munka megszerzésében. Na és persze fittyet hánytak a 400 Ft-os benzinre, mert halál nyugodtan járatták az autóik motorját és úgy tűnt, hogy rajtam kívül senkit nem kerülget agyvérzés.

 Valami csoda folytán az egyik helyről(már le sem merem írni a nevét, ki tudja elolvassák-e ) visszahívtak és időpontot egyeztettünk. 

Pénteken mentem az állásinterjúra, és bár úgy indultam neki, hogy tulajdonképpen ez nekem annyira nem is fog tetszeni, végül mire végeztünk a beszélgetéssel, egészen kedvet kaptam ehhez a munkához. Jövő hét elején fognak visszajelezni, aztán majd leírom,h mi volt és mit is kéne csinálni.

Ha ez nem jön össze, akkor viszont nekilátok a kéz és lábápolói karriernek, és majd örülök annak, hogy nem kell késő estig Pest cityben güriznem. :)

Más:

Eléggé felpörgött az élet itt a 'Bucka homok közben' (a Lila Akáctól kicsit távol áll)...

Csütörtökön új lakó érkezett Viki D személyében, aki hóna alá csapva Szofi nevű kutyáját, ideköltözött Edi M. rezidenciájába. Ezt nem részletezem, elég annyi, hogy úgy gondolta inkább beleveti magát a szingli létbe, mint otthon éljen egy olyan férfivel, akiről minden nő álmodozik.(főz, mos, szereti, szívét-lelkét kiteszi típus) De a minden nőbe Viki nem tartozik bele. :) Na de ez nem egy volt 'élettárs' fényező program, úgyhogy folytatom is a lényeggel.

Szóval Csabi T. legnagyobb örömére egy kb. 10 méteres sugárban non-stop szingli barátnők vesznek körül. :)) Unatkozni -bár eddig sem volt időm- nem fogok, az tuti, viszont annál több iszonyat vicces, kellemetlen, pörgős, pletyizős, összeveszős és kibékülős sztori várható közvetlen szomszédságomban.

 ....mert teljesen elfeledkeztem a blog írásáról. Most különben is nagyon el vagyok foglalva, ugyanis lázas álláskeresésben vagyok már napok óta. Érdekes, hogy mekkora önbizalommal álltam neki és most már ott tartok, hogy a 15-20 megpályázott helyről vajon visszahív-e egyáltalán valaki.

Komolyan mondom, nagyon abszurd a mostani munka-piac. Több ezer álláshirdetés közül lehet válogatni, mondjuk annak a fele angol angol nyelven van írva-mellesleg ezt is megkérdőjelezném, hisz Magyarországon tudtommal még a magyar a hivatalos nyelv... Jó-jó, nekem ezzel nincs gondom, csak sajnálom azokat, akik nem beszélnek nyelveket, mert ESÉLYÜK SINCS!!!

Szóval elküldözgettem a gondosan megszerkesztett kis portfóliómat, telis tele sokrétű munkatapasztalattal és tanulmányi eredménnyel és sorra jönnek a 'sajnáljuk, ez esetben nem felelt meg' e-mailek. De mi lehet a baj? Mikor még egyelőre azt sem vallottam be, hogy van egy majdnem két éves gyerekem...akkor mit fognak csinálni?? Fekete listára küldenek? Vagy fellőnek az űrbe??? 

Így szépen az elképzelt állásom igényeit egyre alább adom, míg végül azt fogom észrevenni, hogy foggal-körömmel kell küzdenem, hogy kávét főzhessek valami pökhendi alaknak. Na még mit nem!

 Mivel még mindig nincs internetem és csak potyázni tudok, így eléggé nehéz írnom a blogot. Már el is felejtettem, hogy mi történt az elmúlt napokban.

Egy biztos, hogy végre befejeztem a sulit, megkaptam a bizonyítványt és hát természetesen 5ös lett! Ennyi elég is lesz erről a témáról, kár is tovább ömlengenem magamról, mert még valaki véletlenül azt gondolná, hogy tudok körmöket csinálni. 

Most eléggé erőteljesen ráálltam az álláskeresésre, tegnap írtam egy magyar és egy angol önéletrajzot, motivációs leveleket és el is küldtem három állásra. Kicsit hiányozni fog, hogy itthon legyek az Ádival, végül is még 1 év járhatna, csak egy tömött bankszámla kéne hozzá. De ha sikerül vmi jó munkát szereznem, annak is örülni fogok. Kicsit az angolomat fel kell frissíteni, mert eléggé sokat felejtettem, a franciáról nem is beszélve, de azért remélem ezen nem fog elúszni semmi. Különben egész jó állásokat találok, sokat nagyon szívesen elvállalnék. Hát, majd vmi biztos összejön. Ha már behívnak, az is haladás.

Mivel még csak reggel fél8 van, ezért meg kell etetnem a kisfiamat, mert követeli a táplálékot.:)

 Ma végül úgy döntöttem,hogy Ádi mégsem megy bölcsibe, mert nem volt még egészen jól. 8 körül jött Edi M két kávé társaságában és elkezdtük bújni az internetet, hogy még párszor megcsodáljuk, hogy milyen szupi albérlet hirdetést sikerült találnia tegnap este. Mivel az ár-kinézet arány az utóbbi felé mozdította a mérleget, gyorsan kellett cselekedni, mert az ilyen gyöngyszemeket pikk-pakk kiveszik. Úgy a tizedik megtekintés után Edi tárcsázta az ingatlanos számát és minő véletlen, Andi K. volt a vonal túlsó végén. J

Lebeszélték az időpontot, de persze ettől függetlenül még párszor vissza-visszapillantottunk a fotókra, amik kísértetiesen hasonlítottak egy bizonyos face-s kolléganő fotó hátterére….mivel nem sok ismerősünk van, aki élénk rózsaszín, habos-babos, extra csajos szobában, tükrös szekrényből fotózza magát, így Edi egyre növekvő határozottsággal megfejtette a rejtélyt. Ez bizony a kis Wien szobácskája. Azonnal indult a forródrót és már Meli Mayer is igazolta a feltevéseket.

Miután befejeztük a reggeli eszmefuttatást, felöltöztettem Ádit és magamat, majd elindultunk Hajnalka lábát rendbe tenni. Annak ellenére, hogy a 100m2-re jutó gyerkek száma 3 volt, egész zökkenőmentesen elvégeztem a feladatot. Mindössze egyszer kellett felállnom és összesöpörnöm fél kiló virágföldet.

Ádi hazafelé elszenderedett a kocsiban, de annyi lélekjelenléte azért még volt, hogy utasítson az Alma cd elindítására…

Délután még útba ejtettük a doktor nénit, aki megállapított fül-,hörgő,-és egyéb gyulladásokat, így a bölcsi még jövő héten sem jöhet szóba.

A napomat egy steak house-os vacsorával koronáztam meg, és most lassan irány az ágy!

 Váratlan és kellemes meglepetés! Előre is köszi az inviteles munkatársnak, hogy kezébe vette az irányítást! Holnap élek is a lehetőséggel! :)

 Végre elterveztem, hogy holnap már viszem Ádit a bölcsibe, erre most sír,hogy fáj a foga. Nyilván a torka fáj, csak azt nem tudja elmondani. Tehát ismét stornó a bölcsöde, így a holnapi "melóm" is. A Hajnihoz mentem volna pedikűrözni, mert annó (hetekkel ezelőtt) a vizsgámra őt vittem modellnek, de ott ugyebár csak 1 lábat kellett megcsinálni, így 'fél lábon' távozott. Ezt szó szerint lehet venni, mert annyi bőrt leszedtem, hogy tényleg egy fél számot összement a lába...aztán ő lett beteg,majd vgre meggyógyult és most végre lefixáltuk a csütörtök reggel. Szegénykém, még nem jött el az ő ideje. :)

Ma sikerült felavatnom az új vászoncipőmet is. Pár napja az Ádi vette nekem ajándékba, mert igencsak el van eresztve anyagilag és olyan szépen kért, hogy fogadjam el. Mit mondhattam volna, végülis a gyerek kívánsága parancs. Na jóó, mielőtt elkönyvelitek, hogy micsoda anya vagyok, töredelmesen bevallom, hogy csak 1990 Ft-ba került és ezt is visszafinanszírozom neki. 

Most,hogy jön a tavasz elég erősen rám tört a vásárlási láz, de hát nem szabad elragadtatnom magam. Egyelőre. Igen-igen, megint van valami kilátásban. Ma találtam egy nagyon szuper álláshirdetést a neten, amire gyorsan jelentkeztem is, de most akkor is lakatot teszek a számra és nem kiabálom el, mint a múltkorit. Bár őszintén szólva itt nem valószínű, hogy annyira kapkodnak majd utánam. Na de sose lehet tudni. We will see(magyarosoknak: majd meglátjuk!!)....

Uh, most,hogy fél szemmel odasandítottam a Való Világra és láttam,hogy tömik a fejüket, rájöttem, hogy éhes vagyok. Ugye normális dolog este 8kor enni? Illetve behabzsolni mindent, amit találok... végülis a múltkori shopping túrán megállapítottam a tényt, hogy fürdőruhában nem mutatkozhatok idén, mert a melleimet egyetlen bikinifelső sem tudja kordában tartani, az egyrészesek pedig kilőve, mert ami mellben jó, az a fenekemen lötyög. Tekintve az amorf alakomat, megengedhetem nagy legyen a belem is. Ha már lúd, legyen kövér!-szó szerint

 Letettem az elméleti vizsgát, persze várakozásommal ellentétben sokkal könnyebb volt, mint amire számítottam. Már csak a gyakorlati vizsga van hátra, aztán pár továbbképzés és már gyárthatom is a pöpec körmöket.

Most végre anyu is befejezte a dolgozatot, amin már hetek óta ügyködött, így végre magamévá tudtam tenni a mobil netet, mivel az invitel bekötésére szerény számításaim szerint még több hetet várni kell. Nem is értem, hogy haladhat valami ilyen lassan. Most komolyan, naponta több embernek kötnek be internetet?? Vagy hogy lehet,hogy már 2 hete megigényeltem az átkötést, és még csak időpont egyeztetés miatt sem voltak képesek felhívni.

Most,hogy nem kell már tanulnom, ideje lesz egy kis társasági életet élnem, mert nem tudom mivel megtölteni a blogomat.  

miután egyik este az internet szelleme beszippantotta a gondosan megírt több száz karakteremet, most óvatosabb leszek. Meg hát még  mindig nincsen internetem, így anyunál vagyok kénytelen potyázni, aki minden bizonnyal perceken belül megjelenik, hogy folytatnia kell a a szakdolgozatát. Pénteken nagyon jó kis szülinapi bulin vettem részt, évek után végre összeültünk a régi repteres csajokkal és jókat ettünk-ittunk-dumáltunk és közben ismét azon elmélkedtünk, hogy vajon hogy lehetne meggazdagodni...ez márcsak egy ilyen...mindenkibe ez rögzül be... :)))

A szombat elrohant, vasárnap pedig az utolsó körmös tanfolyamra mentem. A mostani modellem egy 15 éves leányzó volt, aki az első 3 köröm megépítése után valami rejtélyes okból kifolyólag úgy döntött, hogy majdnem elájul. Gondolhatjátok, hogy mennyire megnyugtató volt, h kb. 20 percenként elfehéredik, majd kiül a folyosóra összeszedni magát, mindezt úgy, hogy az anyjával is kellett beszélnem még egy héttel ezelőtt telefonon, hogy megnyugtassam, semmi baj nem érheti a csajszit. Na de végül egy sajtburger visszahozta a köröm modellek világába és néhány szünettel, röpke 5 óra alatt végre sikerült is befejeznem a művet!

Persze, mint minden gyerek, Ádi is az első hét után kidőlt, úgyhogy ma már nem is ment a bölcsibe, aminek roppantmód örülök, hiszen szerdáig 60 db tételt kéne megtanulnom, és a közhiedelemmel ellentétben az ember nem tudja kirázni a kisujjából az összes ismeretet, illetve kéztőcsontot és izmait....szóval azt nem mondhatom hogy egy doktori vizsga, de azért egy jól megtervezett orvosi zh-val simán felveszi a versenyt.

Na, épp ahogy megjósoltam, anyu már el is kezdte ráncolnia szemöldökét és a gépét követeli. Most remélem ez a beírás nem fog elveszni, mert ha igen, akkor én soha, de soha nem írok többet!

 A legnehezebb rész, hogy elkezdjem, aztán már megy minden, mint a karikacsapás! ?Most nem térnék ki a múltam részletezésére, szerintem éppen elég lesz a jelenemet és a jövőmet feldolgozni... :)))

Ez a hét nem éppen szokványos, hiszen most költöztünk el - hozva a formámat - teljesen véletlenül Edina Miklósi hátsó szomszédjába, akivel mellesleg igen jó barátságot ápolok. Miután fény derült erre az aprócska incidensre, gyorsan összehoztunk egy welcome szomszéd matinét és összeeresztettük a kölykeinket játszani. Edina gyorsan lebontotta az egyetlen ellenük védelmet nyújtó falat, azaz nádkerítést - életem párja, Csaba T. (továbbiakban csak Csabi) legnagyobb "örömére". :) De a házról ennyi elég is lesz. Hétfőtől ugyanis Ádi a bölcsi padját(szőnyegét???) koptatja. Mint nagy tapasztalattal rendelkező egy gyerekes anyuka biztosra vettem, hogy a beszoktatás számunkra gyerekjáték lesz! Hát tévedtem! Ádi nincs éppen elragadtatva az új környezettől, de nyilván ez napról napra egyre jobb lesz.

Eközben én lázas álláskeresésbe kezdtem, persze kizárólag itt a környéken és én naiv bevettem, hogy elsőre az ölembe hullik a nagy lehetőség. Persze a telefon túloldalán olyan szépen elsorolták a betöltendő pozíciókat, hogy még volt merszem azt is elhinni, hogy még választási lehetőségem is van. Miután gondosan megírtam az önéletrajzomat, -amin egyébként magam is meglepődtem, hogy mennyi munkám volt- felvettem az üzletasszonyos szerkómat és belibbentem a megadott címre. Ott aztán a sohalevegőtnemvevőnagyonartikuláló hölgyemény próbált meggyőzni, hogy álmaim állásra találtam és azonnal legyek náluk biztosítási munkatárs. Majd miután "leügynököztem" a felkínált pozíciót (tudvalevő, hogy ezen ügynökök kikészülnek, ha ügynöknek szólítjuk őket) felálltam és eljöttem. 

Így még kis ideig tündöklök a háztartásbeli anya szerepében -kb. szeptemberig- és kiélvezem az utolsó 'lógatom a lábam' nyaramat!