anita's life

 A hétfő elég csúnyán kezdődött, ugyanis Ádika láza egyre inkább az egekbe szökött, rajtam pedig egyre inkbb urrá lett a pánik, hogy mi van, ha valami komoly baja van. Persze agyilag a délután 5 órai állásinterjúra kellett volna koncentrálnom,de ez nem igazán ment. 3-kor…

 én meg unatkozom...Ezért szar hajnali 4kor kelni. Ők mst visszaaludtak, én pedig nem tudok. Már megnéztem mindent a face-n, letöltöttem a született feleségek utolsó két részét, az egyikhez találtam feliratot, a másikat megnéztem angolul. Végtére is gyakorolnom kell. Amúgy…

Na a munka keresés még mindig tart, de remélhetőleg lassan a végére érek.Azért szar érzés, hogy napok(hetek) kérdése és véget ér a jó világ. Nekem is vissza kell állni a dolgozók világába, pedig olyan jó volt itthon. Tudom-tudom, jó lesz az is, ha lesz pénzem, csak hát már…

 hogy kell ide képet rakni???????

 Annak ellenére, hogy az első állást nem kaptam meg, még nem állt meg az élet. Úgy néz ki,hogy beindultak a munkáltatók és lelkesen hívogatni kezdtek,hogy ide is, oda is menjek interjúra. Ma már túl is vagyok egyen, ami anyagilag tökéletes, csak hát a világ végére kellene…

 Valami csoda folytán az egyik helyről(már le sem merem írni a nevét, ki tudja elolvassák-e ) visszahívtak és időpontot egyeztettünk. Pénteken mentem az állásinterjúra, és bár úgy indultam neki, hogy tulajdonképpen ez nekem annyira nem is fog tetszeni, végül mire…

 ....mert teljesen elfeledkeztem a blog írásáról. Most különben is nagyon el vagyok foglalva, ugyanis lázas álláskeresésben vagyok már napok óta. Érdekes, hogy mekkora önbizalommal álltam neki és most már ott tartok, hogy a 15-20 megpályázott helyről vajon visszahív-e…