Annak ellenére, hogy az első állást nem kaptam meg, még nem állt meg az élet. Úgy néz ki,hogy beindultak a munkáltatók és lelkesen hívogatni kezdtek,hogy ide is, oda is menjek interjúra. Ma már túl is vagyok egyen, ami anyagilag tökéletes, csak hát a világ végére kellene mennem. De még csütörtökön is megyek egy meghallgatásra, aztán majd meglátom melyik lesz jobb.
:)) Amúgy marha jófej vagyok. Mindig úgy nyilatkozok, mintha rajtam múlna, hogy megkapom-e az állást. Szóval helyesbítve, ha esetleg visszahívnak mindkét helyről, akkor majd ráérek törpengeni, hogy melyikre bólintsak rá.
Azért fura lesz újra belevetni magam a dolgozó emberek világába. Már évek óta itthon vagyok és hát valljuk be, azért nagyon fog hiányozni az Ádi, ha ennyi időt távol leszek tőle. De valamit valamiért. Úgy döntöttem, hogy ha már dolgozni megyek, akkor fizessenek meg, me, fogok elmenni 100ezerért gürizni. De persze a jó keresetnek is ára van, mert így sokszor nem leszek itthon, hogy lefektessem a kisfiam, vagy, hogy elhozzam a bölcsiből...jaaj, ez már most idegesít! :(
Olyan álmosságot érzek, pedig még csak 7 óra van és mellesleg tűz a nap, tehát semmi nem utal arra, hogy esti hangulatnak kell lennie. De a koránkelés és a reggeli(délelőtti) dugó teljesen kikészített. Apropó dugó! El sem akartam hinni, hogy ma délelőtt több, mint másfél órát vett igénybe, hogy a nyugatihoz érjek. Mintha az emberek direkt autósfelvonulást akartak volna tartani, hogy meggátoljanak a munka megszerzésében. Na és persze fittyet hánytak a 400 Ft-os benzinre, mert halál nyugodtan járatták az autóik motorját és úgy tűnt, hogy rajtam kívül senkit nem kerülget agyvérzés.
