miután egyik este az internet szelleme beszippantotta a gondosan megírt több száz karakteremet, most óvatosabb leszek. Meg hát még mindig nincsen internetem, így anyunál vagyok kénytelen potyázni, aki minden bizonnyal perceken belül megjelenik, hogy folytatnia kell a a szakdolgozatát. Pénteken nagyon jó kis szülinapi bulin vettem részt, évek után végre összeültünk a régi repteres csajokkal és jókat ettünk-ittunk-dumáltunk és közben ismét azon elmélkedtünk, hogy vajon hogy lehetne meggazdagodni...ez márcsak egy ilyen...mindenkibe ez rögzül be... :)))
A szombat elrohant, vasárnap pedig az utolsó körmös tanfolyamra mentem. A mostani modellem egy 15 éves leányzó volt, aki az első 3 köröm megépítése után valami rejtélyes okból kifolyólag úgy döntött, hogy majdnem elájul. Gondolhatjátok, hogy mennyire megnyugtató volt, h kb. 20 percenként elfehéredik, majd kiül a folyosóra összeszedni magát, mindezt úgy, hogy az anyjával is kellett beszélnem még egy héttel ezelőtt telefonon, hogy megnyugtassam, semmi baj nem érheti a csajszit. Na de végül egy sajtburger visszahozta a köröm modellek világába és néhány szünettel, röpke 5 óra alatt végre sikerült is befejeznem a művet!
Persze, mint minden gyerek, Ádi is az első hét után kidőlt, úgyhogy ma már nem is ment a bölcsibe, aminek roppantmód örülök, hiszen szerdáig 60 db tételt kéne megtanulnom, és a közhiedelemmel ellentétben az ember nem tudja kirázni a kisujjából az összes ismeretet, illetve kéztőcsontot és izmait....szóval azt nem mondhatom hogy egy doktori vizsga, de azért egy jól megtervezett orvosi zh-val simán felveszi a versenyt.
Na, épp ahogy megjósoltam, anyu már el is kezdte ráncolnia szemöldökét és a gépét követeli. Most remélem ez a beírás nem fog elveszni, mert ha igen, akkor én soha, de soha nem írok többet!
