Most kicsit elegem van úgy mindenkiből. Marha jó, hogy szinte mindenkinek megcsinálok mindent, már néha hülyén érzem magam emiatt, de valahogy sosincs szívem megbántani senkit. De végülis mi F@SZT foglalkozom mindig másokkal?
Ma elbicikliztem az Ádival a zöldségeshez, gondoltam csinálok levest, mert úgy megkívántam. De közben az Ádi nem akart még hazamenni, ígay tovább tekertünk az unokatesómékig. Ott voltak anyuék, meg a Lacusék is. Bementünk, majd elmeséltem,h a zöldségesnél voltunk. Mire mondják anyuék, hogy ne főzzek levest, mert nekik van egy csomó, mindjárt indulnak haza és majd hoznak át. Ez fél 8-kor volt, most háromnegyed tíz van és még mindig ott ülnek. Így nincs kaja, mert én ugyebár nem főztem, mivel lebeszéltek róla, ők meg még elvannak ott. Kész szerencse, hogy volt még egy kis maradék spenót, így most csak mérsékelten vagyok ideges.
Másik. Mint tudvavaló, a Lacus kisajátította a kocsi csekkeket és nem hajlandó odaadni őket. Persze azt én tartsam fejben, hogy mikor van a törlesztés időpontja, úgy,h a kocsi és a csekk sincs nálam. Komolyan én vagyok a fő balek. Itt ugrálok, minden hónapban hívom a Jacksont,h adjon pénzt, aztán eljuttatom Harasztira, hogy a Lacus be tudja fizetni. Na ne.... Most is kérdeztem,h legalább miért nem szóltak,h ide jönnek, hogyoda tudjam adni a pénzt. Mert már így is megint kicsúsztunik a hatáidőből és jön a késedelmi kamat, amit persze szemrebbenés nélkül befizettetnek velem, épp, mit a kamat különbözetes csekket, ami 37.500. Ft volt. Mellesleg a havi bevételem 70 ezer Ft, amiből 40 ezer a saját kocsim törlesztője. És még én fizetek egy olyan autó után, amihez az ég világon semmi közöm. Kurva idegesítő.
Na jó, ideje lesz lehiggadni, mert ez sehova sem vezet. Végülis decemberben lejár a kocsi, aztán soha többet semmi közösködés senkivel. Elég volt.
