Ma végül úgy döntöttem,hogy Ádi mégsem megy bölcsibe, mert nem volt még egészen jól. 8 körül jött Edi M két kávé társaságában és elkezdtük bújni az internetet, hogy még párszor megcsodáljuk, hogy milyen szupi albérlet hirdetést sikerült találnia tegnap este. Mivel az ár-kinézet arány az utóbbi felé mozdította a mérleget, gyorsan kellett cselekedni, mert az ilyen gyöngyszemeket pikk-pakk kiveszik. Úgy a tizedik megtekintés után Edi tárcsázta az ingatlanos számát és minő véletlen, Andi K. volt a vonal túlsó végén. J
Lebeszélték az időpontot, de persze ettől függetlenül még párszor vissza-visszapillantottunk a fotókra, amik kísértetiesen hasonlítottak egy bizonyos face-s kolléganő fotó hátterére….mivel nem sok ismerősünk van, aki élénk rózsaszín, habos-babos, extra csajos szobában, tükrös szekrényből fotózza magát, így Edi egyre növekvő határozottsággal megfejtette a rejtélyt. Ez bizony a kis Wien szobácskája. Azonnal indult a forródrót és már Meli Mayer is igazolta a feltevéseket.
Miután befejeztük a reggeli eszmefuttatást, felöltöztettem Ádit és magamat, majd elindultunk Hajnalka lábát rendbe tenni. Annak ellenére, hogy a 100m2-re jutó gyerkek száma 3 volt, egész zökkenőmentesen elvégeztem a feladatot. Mindössze egyszer kellett felállnom és összesöpörnöm fél kiló virágföldet.
Ádi hazafelé elszenderedett a kocsiban, de annyi lélekjelenléte azért még volt, hogy utasítson az Alma cd elindítására…
Délután még útba ejtettük a doktor nénit, aki megállapított fül-,hörgő,-és egyéb gyulladásokat, így a bölcsi még jövő héten sem jöhet szóba.
A napomat egy steak house-os vacsorával koronáztam meg, és most lassan irány az ágy!
