A legnehezebb rész, hogy elkezdjem, aztán már megy minden, mint a karikacsapás! ?Most nem térnék ki a múltam részletezésére, szerintem éppen elég lesz a jelenemet és a jövőmet feldolgozni... :)))

Ez a hét nem éppen szokványos, hiszen most költöztünk el - hozva a formámat - teljesen véletlenül Edina Miklósi hátsó szomszédjába, akivel mellesleg igen jó barátságot ápolok. Miután fény derült erre az aprócska incidensre, gyorsan összehoztunk egy welcome szomszéd matinét és összeeresztettük a kölykeinket játszani. Edina gyorsan lebontotta az egyetlen ellenük védelmet nyújtó falat, azaz nádkerítést - életem párja, Csaba T. (továbbiakban csak Csabi) legnagyobb "örömére". :) De a házról ennyi elég is lesz. Hétfőtől ugyanis Ádi a bölcsi padját(szőnyegét???) koptatja. Mint nagy tapasztalattal rendelkező egy gyerekes anyuka biztosra vettem, hogy a beszoktatás számunkra gyerekjáték lesz! Hát tévedtem! Ádi nincs éppen elragadtatva az új környezettől, de nyilván ez napról napra egyre jobb lesz.

Eközben én lázas álláskeresésbe kezdtem, persze kizárólag itt a környéken és én naiv bevettem, hogy elsőre az ölembe hullik a nagy lehetőség. Persze a telefon túloldalán olyan szépen elsorolták a betöltendő pozíciókat, hogy még volt merszem azt is elhinni, hogy még választási lehetőségem is van. Miután gondosan megírtam az önéletrajzomat, -amin egyébként magam is meglepődtem, hogy mennyi munkám volt- felvettem az üzletasszonyos szerkómat és belibbentem a megadott címre. Ott aztán a sohalevegőtnemvevőnagyonartikuláló hölgyemény próbált meggyőzni, hogy álmaim állásra találtam és azonnal legyek náluk biztosítási munkatárs. Majd miután "leügynököztem" a felkínált pozíciót (tudvalevő, hogy ezen ügynökök kikészülnek, ha ügynöknek szólítjuk őket) felálltam és eljöttem. 

Így még kis ideig tündöklök a háztartásbeli anya szerepében -kb. szeptemberig- és kiélvezem az utolsó 'lógatom a lábam' nyaramat!